Szentkirályszabadja története (Forrásmunka: Veress D.Csaba Szentkirályszabadja évszázadai) Szentkirályszabadja Veszprém megye egyik legősibb települése. Veszprémtől, Balatonalmáditól egyaránt 5-5 kilométernyi távolság választja el. Neve korábban Szabadi volt, mivel a hagyományok szerint Szent István királytól kapta községünk nemesi kiváltságát. Később Urszabadinak, majd Szentkirályszabadinak nevezték. A királyi kiváltságos falu első okleveles említése 1269-ből származik. Az 1785-ös népszámlálás idején a község lakóinak száma 1595 fő volt, majd 1848 után a nemesi kiváltságok elvesztésével megtorpant a népesség növekedése. A majd ezeréves település 1973-ben politikai döntés következtében elvesztette önállóságát, amelyet a lakosság kezdeményezésére csak 1989 januárjában, a rendszerváltás előszeleként nyerte vissza. Községünk hazánk egyik leggazdagabb megyéjének, Veszprém megyének ősi települése. A Bakony hegység déli lejtőitől szélesen tárulkodik ki veszprémi fennsík, amely aztán hirtelen szakad le abba a tágas medencébe, amelyet húszezer éve tölt ki a Balaton víztükre. Az ember megjelenésének legkorábbi nyomai szentkirályszabadjai határból, a mai repülőtér környékéről valók. Mészáros Gyula régész állítása szerint az a félhold alakú kőeszköz, melyről írott szakvéleménye szerint az őskor és azt követő újkor közti időszakból, tízezer évvel ezelőtti mozolitikus kőkori kultúra élt itt.
Községünktől északra lévő Romkút nevű helyen Mészáros Gyula régész cserépdarabokat és kovakő pengéket és egy újkőkori fából épített lakóház cölöplyukait tárta fel. Krisztus születése utáni I. évszázadban a római császárság hadseregei a mai Ausztria felől nyomultak a Dunántúlra és a Duna vonaláig uralva kialakították a provinciai pannóniát. A római császárság kereken 400 évig uralta a Dunántúlt, ezen belül a Balatonfelvidéket is. Városok nem alakultak, illetve csak kisebb települések. Legjellegzetesebb forma a zömében leszerelt római katonák és családjuk által kialakított tanyagazdaságok, úgynevezett villa-gazdaságok. Szentkirályszabadja határában három ilyen villagazdaság ismert. Tágabb körzetünkben legalább tizet ismer a régészet és a történelemtudomány. Szentkirályszabadja községet lakó ősi nemesi lakosság hagyományai szerint a település kialakulásának eredetét a korai magyar államalapítás kezdeteit jelentő 997 őszi belháborúval hozzák összefüggésbe. A keresztény István fejedelem magyar és német hadait Pápa körül gyűjtötte össze, a lázadó Koppány herceg hadaival Somogyból Veszprém vára ellen szándékozott vonulni. Miután az Istvánhoz hűséges fegyveres népek a Balatontól északra Koppány előnyomulását megakadályozták a lázadók közvetlenül a Balatonpartvidéken nyomultak elő. Vörösberénytől a mai Remetevölgyön és Malomvölgyön, illetve a mai Szentkirályszabadján a veszprémi fennsíkra vezető útvonalat azonban a Kőhegyen álló Berény vára zárta el. A vár ispánja Vata István, aki Koppány hercegének sógora volt nem reteszelte el a Kőhegy tövében húzódó útat, hanem átengedte a lázadók csapatait. A várban hét „jobbágy” (nyilván várjobbágyokról, szabad katonáskodó magyar harcosokról van szó) ők észlelve az árulást, azonnal a közeli 5-6 km-re levő Veszprém várába siettek, s a közeli támadás hírét vitték a várban tartózkodó Sarolta özvegy fejedelemnének, István édesanyjának, aki a vészhírt azonnal továbbította fiának. István nagyfejedelem azonnal megtámadta Veszprém várát ostromló lázadókat, a véres csatában szétszórta azokat. A csatában fogságba esett lázadó Koppány herceget azon a kis magaslaton négyeltette fel István fejedelem, ahol a mai Római Katolikus templom áll Szentkirályszabadján. A veszprémi csata és Koppány herceg kivégzése után István fejedelem seregei megostromolták a Kőhegyi Berény várát, ispánját és őrségét lemészárolták, a várat pedig alapjáig lerombolták. Az ostromot István ugyancsak arról a magaslatról nézte végig, ahol a Római Katolikus templom napjainkig áll. A győzelem után István nagyfejedelem megjutalmazta azt a hét „jobbágyot” (várjobbágyot), akik a Kőhegyi várból hírt adtak az árulásról. Mind a hetőket és minden ivadékaikat szabaddá tette, s nekik adta mindazon területeket itt a környéken, amelyeket egy óra alatt vágtató lovaikon körbe tudtak nyargalni. Miután az említett magaslaton István nagyfejedelem, majd király emléktemplomot emeltetett a templomtól nyugatra a Kőhegy felé vezető úttól nyugatra, délnyugatra a hét „jobbágy”, akik most már a „Szent király szabadjai” voltak, kialakította szállásfaluját. Ha valaki ma a kezébe veszi a falu térképét, jól kirajzolódik – ma utcákkal elválasztva – a „Szabadinak” nevezett falut kialakító hét „szabad”, majd későbbiekben „nemesnek” nevezett család szállásterülete. Veszprém várában gyakran tartózkodó István fejedelem, a majd király később is gyakran megfordult „Szabadi”-ban. Az emlékét őrzi a már középkorban is Király-kútnak nevezett forráskút, amely mellett ugyancsak a helyi hagyomány szerint vadászháza is volt, melynek maradványai ma is láthatók a Király-kút melletti Tuba-domb oldalában. Az említett Király-kút, azaz később Szent István kútnál kötődött 1997. augusztus 15-én a Szent Király Szövetség, amely kávájára az alábbi településekről érkezett polgármesterek kötöttek szalagot, jelezve az együvé tartozást. Erdélyből:
Szlovákiából:
Hazánkból:
Egyes adatok szerint, amikor I.(Szent) István király uralkodása idején (997-1038) Veszprém várától délre kialakították a várjobbágyi későbbi nemesi falvak összetételét, később nemesi falvak összetételét, az eredetileg Szabadi nevű faluban hét nemesi család települt le. A falu elnevezése egyértelműen jogi hovatartozásukat jelölte. A falu 3890 katasztrális holdas határa feltehetően eredeti nagyságát őrzi. A határával szomszédos falvak észak-kelet kivételével nagyjából azonosak jelenlegi állapotukkal. Az első okirat, amelyben Szabadi falu szerepel 1269-ből való. A XI.századtól a XIII.század második feléig terjedő időből semmit nem tudunk Szentkirályszabadjáról. Az 1920-as években községünk belterületén Füle Ferenc helyi lakos talált egy jellegzetes rézpénzt Árpád-házi III.Béla magyar király korából (1172-1196), melyet a veszprémi Múzeumnak ajándékozott. A XIII-XV.században számos háború zajlott le, több ízben törte be ellenséges hadak a magyar királyságba, a szabadi nemesség hadiszolgálatairól a XVIII.századig, illetve annak közepéig alig tudunk valamit. Az 1290-es években belháború dúlt IV.(Kun) László magyar király és Héder nembéli Kőszegi Iván és testvérei között. Elképzelhető, hogy ezzel a hadakozással függött össze annak a pénzösszegnek elrejtése, amely 1944-ben a repülőtéri építkezések során került elő. A lelet zöme elkallódott, mindössze 7 db ezüstveretű dénár IV.Béla (1235-1270), V.István (1270-1272) és IV.Kun László (1272-1290) érmeit sikerült Molnár J. és Szabadi Gy. helybeli lakosoknak összeszedni és 1948-ban a veszprémi Múzeumnak ajándékozni. 1291-ben szereplő Szabadi Janus ispán utódai szerepeltek egy 1314. augusztus 1-jén datált okiratban. Később Szentkirályszabadja falu népességére vonatkozó legértékesebb adatokat 1488. őszén lezajlott hadi adóösszeírás őrizte meg. A nem nemesi családok családfőként egy-egy forintot voltak kötelesek fizetni. Az 1488. évi adóösszeírásban említett 42 nemesi család szerepel. A Szabadi, Dezső, Egyházi, Barta, Pósa, Csák, Csongor, Dávid, Forró, Lőkös, Porkoláb, Nyúlas, Gáspár, Briccius, Domonkos fia Lőrinc, Sári család, Ágoston fia Albert szerepelnek 1291-1488-ig. Majd a Bak család Velegi, Goldi, Albert, Kis Dese, Szakál, Tatai, Besenyő, Bozorád, Györgyfi, Pityóka, Jónás, Gáborján, Kis család, Mátis család, Csiker család, Puha család, Ránc család, Fajszi, Kálmán és Mórocz család. Községünkben Szentkirályszabadját ugyanúgy, mint az ország minden nemesi rendű tagját számos esetben fegyverbe szólították, ha török támadás érte, vagy fenyegette az ország bármely részét. Mikor 1526. augusztus és októberi török hadjárat legsúlyosabb következménye volt, hogy Jagelló II.Lajos magyar és cseh király nyomtalanul eltűnt a Mohácsi csata véres csatájában. Szapolyai János erdélyi vajdát választották és koronázták magyar királlyá, a főnemesség pedig a megözvegyült magyar királyné testvérbátyját Habsburg I.Ferdinándot is magyar királlyá koronázta. Miután 1527 nyarán a Habsburg párt győzedelmeskedett a Lengyelországba menekült Szapolyai I. János király a török szultántól kért és kapott katonai segítséget. 1529. augusztus-szeptemberében felvonuló és Bécs ellen támadó török hadsereg már érintette és végigpusztította a Habsburg pártján lévő Veszprém megyét, a pusztítások Szentkirályszabadját is érintették. Nemcsak a török csapatok dúlták végig a környéket és a falut, hanem „másnépek” is, magyarok, németek, csehek, mindenféle zsoldos népek. Az 1542 évi királyi hadiadó összeírásban Szentkirályszabadján két nemesi családnak Pósa Györgynek és Mátis Benedek özvegyének volt egy-egy adófizetésre képes portája. Egy 1568 évi adat szerint Szentkirályszabadját nemesek lakták, akiket a veszprémi várhoz rengeteg robottal, fa, víz és mások hordásával sújtottak, a kapitányok minduntalan büntették őket, még ha nem is voltak képesek a szolgálatra is.
Veszprém visszafoglalása után Szentkirályszabadja falu nemesi lakossága lassan visszatért, de még évek multával is különböző szerződésekben szinte csak kizárólagosan „elpusztult nemesi birtokokról” írtak. Számos szentkirályszabadjai nemes birtokos Veszprémben, illetve Veszprém várában lakott. Ez az új Veszprém várában katonáskodó nemesség megjelenése feszültséget okozott az ősi eredetű helyi nemességgel.
A katonáskodó, vagy nem katonáskodó nemesek mellett a XVII. Század végén, a XVIII.század elején számos veszprémi nemesi család is hozzájutott vásárlás útján szentkirályszabadjai földbirtokhoz. A kuruc háborúk utáni első olyan összeírás, amely a helyi nemesek „Ház helyeik”-re vonatkozó megváltását tartalmazta Szentkirályszabadján 1713-ban készült.
Aki az Urak Szent Szombattyát (melly Vasárnapnak neveztetik) ollyan dolga miatt, melyet más napra is elhalaszthatna, megrontya, minek utána egyszer tisztességesen megintenék, annak büntetése a káromkodóval egyenlő lészen, ha többé cseleksz! Akinak pedig elkerülhetetlen dolga lészen, az Öreg Bíró Uramnak tartozzák béjelenteni!
Később a francia háborúk (1792-1815) a birtokok adásvétele gyakori volt Szentkirályszabadján. Élték a maguk nemesi életüket, néha pereskedtek. 1801-ben a Veszprémi káptalan perelte a szentkirályszabadjai nemesi előljáróságot, mert nem tettek semmit az Almádi szőlőhegyen károkat okozó állatok ellen. Oláh János 1834-ben így emlékezett a „Tudományos Gyűjteményben” közölt „barátságos levélben”. „Szentkirályszabadja Nemes Helység és igen nagy népességű. Lakosai magyarok, reformátusok és katolikusok, de vannak zsidók is nagy számmal. Mind a két Keresztény Felekezetnek vagyon temploma, a zsidóknak is van Zsinagógájuk. A beszéd a Katolikusok templomáról, hogy azt Szent István király építette volna. Szentkirályszabadjának nagy kiterjedésű gabonatermő mezeje van, de rétje igen kevés. Van szüleje is, de völgyben lévén és erdőkkel körül keríttetvén, igen savanyó bort terem. Erdeje igen szép és vágásokra osztott. Ez a Helység szabadságát még Szent Istvántúl nyerte”. A XVIII.század végén vagy a XIX.század elején épült zsidó Imaház ma már nincs meg, pusztulásának ideje és körülményei ismeretlenek. Két iskoláról adnak hírt a korabeli adatok. A Római Katolikusok kis számához alkalmazott elég célszerű alkalmatos iskolában 12 fiú és 7 leány gyermek tanult. A Református Anyagyülekezet Oskolájában 52 férfiú és 63 leánygyermeket tanítanak. 1843-as esztendő nevezetes falunk történetében Antal Gábor (1843-1914) későbbi református püspök itt született. Szentkirályszabadja az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc idején kivette részét a rá hárulóból. Rosos Antal volt a nemzetőrség kapitánya. A községből 172 személyt köteleztek nemzetőri szolgálatra. Sajnos a névsoruk nem maradt fent. Az Orosz Birodalom 1849. június 17-i katonai beavatkozása eldöntötte a magyar szabadságharc sorsát. Miközben az orosz hadak észak-kelet felől özönlöttek az országba, 1849. június 26-27-én a Rába mögött összpontosított Habsburg császári hadsereg ellentámadásba kezdett, Pápától észak-nyugatra Ihásznál lezajlott csata után a 15. magyar honvédhadosztály Veszprémen át a Duna felé vonult vissza. 1849. augusztusában a császári csapatok újra benyomultak Veszprém megyébe, de sem megyei, sem Szentkirályszabadjai ez idei eseményeit nem ismerjük. A XIX.század második felének utolsó éveiben Szentkirályszabadján is egyre több külső jele mutatkozott a polgári életnek, a társadalom polgárosodásának. Pesthy Frigyes egy 1864.évi felmérése az alábbiakat tartalmazza többek között: A község nevét és eredetét Szent István király uralkodása idejében nyerte el, hét nemes egyén felkérése folytán, jelenlegi lakosai a beköltözködött és a házasodottakon kívül mind a hét felkérő sarjadékai, vagyonuk a személyökre nézve 1849-ig mind nemesek voltak, illetve valának. A község határában több részek külön nevezettek bírnak és pedig a község határának egy része északra Szentkirály Székének, állítólag azért, mert István királynak Székesfehérvárról Felsőőrsre egy kedveltjéhez való járása alkalmával kedves vadászó és nyugvó helye volt, itt csörgedezik egy kis forrás is, melynek ágán van a községen egy igen jó, s kedves italú vizet tartalmazó kút is, Király kútnak nevezett név alatt. A határ nyugati felének egy részét Szobahelynek nevezik, mivel maradványok s gyakran még most található római pénzdarabok, s más egyben azt tanúsítják, hogy ott valaha falu állt. A határ északi részén szintén egy rész Péter hatalmának nevezik, állítólag azért, valamely Péter nevű vitézről nevezték el, aki ott csatát nyerhetett a török ellen, mivel török kori fegyvereket találtak ott. A dél-keleti határon egy rész Várhegynek neveztetik, a még látható várromokról. A határnak déli részén lévő Szőlőhegynek egy rész Apácafara nevet viseli, állítólag azért, mert ott volt apáca klastromban egy kiválóság regényes szerelmes életet élt.
Az arhaikus szövegű felmérés végén található egy elmosódott pecsét, az „István királ Szabadja falu” pecsi….szöveggel, középen ötágú koronával és kettős kereszttel.
Az I.világháborúban Szentkirályszabadjáról 53 közkatonai szolgálatot teljesítő férfi halt hősi halált, a Lengyelországi és Észak-Olaszországi frontokon. Az 1920-as trianoni béke dekrétum az általános hadkötelezettséget betiltotta Magyarországon. A Horthy kormányzat kötelezővé tette a levente mozgalmat. 1925-től Kalot Szervezet működött falunkban. 1940-ben Iparoskör Székházat épített. A II.világháború kibontakozóban volt Európa térségében. A II. világháború után a proletárdiktatúra időszakában Szentkirályszabadja is élte a kis települések életét. Kulák rendszer, egy pártrendszerű proletárdiktatúra kiéleződött ellentétek tették nagyon nehézzé a szabadnak mondott életet. 1950. őszétől az eddigi közigazgatási rendszert felszámolta az új rendszer, 1950. október 22-től bevezette a tanács rendszerű közigazgatást. Földműves szövetkezet alakult falunkban, községi tanács. A két felekezetű faluban egyre gyakoribb a viszály. Egyházi iskolák államosítást követő feszültséget fokozta a Veszprémben alakult Református Gyülekezeti Otthon. A helyi presbitérium megakadályozta, hogy több konfliktus legyen. A padlások kiseprése a beszolgáltatás egyre gyakoribb témája volt a helyi tanácsüléseknek. Az 1956-os forradalom úgy hatott Szentkirályszabadjára, hogy a lakosság félelme fokozódott a reptér miatt, hiszen megélénkült a szovjet forgalom. Az október 24-i első szovjet támadás után november 4-re virradó hajnalon megindult a második szovjet támadás. A forradalom és szabadságharc 1956. november első hetében katonai vereséget szenvedett a túlerejű szovjet hadseregtől. Az új Magyar Szocialista Munkáspárt által alakított kormány ennek ellenére 1956. november 12-én, 1956. 21.számú törvényerejű rendeletében megszüntette a parasztság által gyűlölt kötelező terménybeszolgáltatást. A forradalom után, - miután enyhe volt a faluban – megtorlás sem volt. Egyedül Dalányi József tanítót tartóztatták le, iskolai állásából is elbocsátották. 1959-ben nagy szervező munka során megalakult a Szentkirályszabadja Béke Tsz., Molnár Imre lett a vezető. A lakosság nehezen szokta meg a kollektív gazdálkodást. A Tsz-be belépett 158 család 159 taggal (1960-as adat szerint). A Tsz. össz. területe 1700 k.holdat tett ki, ugyanekkor a falu összterülete 3890 k.hold volt. Szentkirályszabadján már korábban is élt néhány cigány család. Tiszták, rendesek. Pápai Lajosné az Ezüsthárfa cigány népi együttes főszereplője, vezetője már újra munkába ált Dalányi József, aki később kultúrház igazgató lett. Aztán felvetődött Prépost Károly tanácstag által egy olyan javaslat, hogy legyen óvodája a falunak. Fontos szerepet töltött be a községben az Önkéntes Tűzoltó.
A községi Általános Iskolában 1964-ben Pospics Imre az igazgató, amely Állami Általános Iskolaként szerepel. 14 nevelő dolgozott, a tanulók létszáma 207.
Szentkirályszabadja községi tanácsa csak kirendeltséggel működött 1977-ig a korábbi községi tanács épületében (jelenlegi Orvosi Rendelő helyén). Ekkor Szentkirályszabadja hanyatlása kezdődött. Szentkirályszabadját 1973 és 1989 között a társközségek minden hátránya nyomasztotta. „Szentkirályszabadja gazdátlan terület volt, amikor Balatonalmádihoz tartozott”. Így fogalmazódtak a megállapítások minden közösségi szintéren.
Az 1985-ös földrengés községünkben is károkat okozott. A Református templom és parókia súlyosan megrongálódott.
|
|
|||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||
